Vívó Világbajnokság Budapest 2013

Minden idők nagyjai

Legendás külföldi vívók és az elmúlt évtizedek legjobbjai.

Edoardo Mangiarotti (olasz, 1919-2012)

Minden idők egyik legjobbja, pályafutása során 39 érmet szerzett világversenyen, párbajtőrben 21-et, tőrben 18-at. Hat olimpiai aranyérem (öt párbajtőrben, egy tőrben) mellett öt ezüst- és két bronzérmet nyert 1936 és 1960 között. Helsinkiben (1952) az olasz párbajtőrcsapattal és egyéniben is győzött, majd négy évvel később, Melbourne-ben a két fegyvernem csapatversenyében nyert. 13-szoros világbajnok, nemzetközi eredményei alapján minden idők legeredményesebb vívója. Igazi úriember volt, pályafutása után a vívás vezetőségében dolgozott, jól öltözött, mindig mosolygós, közvetlen, amilyennek gondolunk egy olasz világpolgár gentlemant.

Valentina Vezzali (olasz, 1974-)

A sportág történetének legsikeresebb női képviselője. Tőrben hat arany-, egy ezüst- és két bronzérmet szerzett olimpián 1996 és 2012 között. Atlantától Londonig minden olimpiai játékokon legalább egy aranyérmet nyert, egyéniben háromszor (2000, 2004, 2008) lett első egy második (1996) és egy harmadik (2012) hely mellett. Öt olimpián egyéni versenyben érmet vele együtt eddig csak négy sportoló szerzett. Ha Rióban (2016) is nyer, akkor Gerevich Aladárt megelőzve ő lesz a sportág legeredményesebb olimpikonja. Összesen 78 Világkupa-versenyt nyert, ez már most sportági rekord. 13-szoros világ- és 11-szeres Európa-bajnok. Vezzali vitte az olasz zászlót a londoni olimpia megnyitóünnepségén.

Nedo Nadi (olasz, 1894-1940)

Hatszoros olimpiai bajnok, mindhárom fegyvernemben nyert: Stockholmban (1912) a tőrözők egyéni versenyében győzött, nyolc évvel később pedig megvédte címét, ahogy a kardozók egyéni számában és mindhárom csapatversenyben is aranyérmes lett. 1935-től haláláig az Olasz Vívó Szövetség elnöke volt.

Giuseppe Delfino (olasz, 1921-1999)

Négyszeres olimpiai bajnok, kétszeres olimpiai ezüstérmes párbajtőröző. 1952 és 1960 között sorozatban háromszor nyerte meg a csapatversenyt, hazai közönség előtt, Rómában (1960) pedig egyéniben is győzött.

Lucien Gaudin (francia, 1886-1934)

Négyszeres olimpiai aranyérmes. 1924-ben csapatban, 1928-ben pedig egyéniben nyert tőrben és párbajtőrben egyaránt. Tőrben 1920-ben és 1928-ban is ezüstérmet szerzett a francia csapat tagjaként.

Christian d’Oriola (francia, 1928-2007)

Tőrben négy olimpiai bajnoki címet szerzett: Helsinkiben (1952) egyéniben és csapatban is győzött, 1948-ban csapatban, 1956-ban egyéniben lett első. Két további olimpiai ezüstérmet is nyert. Nyolcszoros világbajnok. A nemzetközi szövetség 2001-ben a XX. század vívójának választotta.

Giovanna Trillini (olasz, 1970-)

Négyszeres olimpiai aranyérmes tőröző: 1992 és 2000 között az olasz csapat tagjaként nyert, Barcelonában (1992) pedig egyéniben is győzött. Egyéniben 2004-ben második, 1996-ban és 2000-ben harmadik lett, és csapatban bronzérmet szerzett a pekingi olimpián (2008) is. Kilencszeres világbajnok, kétszeres Európa-bajnok.

Jelena Belova (szovjet, 1947-)

Négyszeres olimpiai bajnok tőröző. 1968-ban Mexikóvárosban duplázott, majd csapatban 1972-ben és 1976-ban is nyert. Moszkvában (1980) második, Montrealban (1976) harmadik lett egyéniben.

Viktor Szigyak (szovjet, 1943-)

Négyszeres olimpiai bajnok kardozó. 1968 és 1980 között minden olimpián legalább egy aranyérmet szerzett: Mexikóvárosban (1968) csapatban nyert, Münchenben (1972) egyéniben első, csapatban második lett, Montrealban (1976) az egyéni bronzérem mellett győzött a szovjet csapatban, amelynek tagjaként hazai közönség előtt, Moszkvában (1980) is megvédte címét. Hétszeres világbajnok.

Giulio Gaudini (olasz, 1904-1948)

Kilenc éremmel zárta olimpiai pályafutását: három arany-, négy ezüst- és két bronzérmet nyert. Berlinben (1936) tőrben az egyéni és a csapatversenyt is győzelemmel fejezte be, Amszterdamban (1928) a csapattal lett első. Olimpiai ezüstérmei közül hármat is kardban szerzett.

Laura Flessel-Colovic (francia, 1971-)

Kétszeres olimpiai aranyérmes párbajtőröző. Az atlantai olimpián (1996) egyéniben és a francia csapattal is győzött. Sydneyben (2000) bronzérmes, Athénban (2004) ezüstérmes lett. A görög fővárosban az egyéni verseny döntőjében Nagy Tímeától kapott ki, csapatban pedig bronzérmet szerzett. Ő vitte Londonban a megnyitón a francia zászlót. Hatszoros világbajnok.

Mariel Zagunis (amerikai, 1985-)

Kétszeres olimpiai bajnok kardozó. A litván származású vívó az athéni olimpián (2004) 19 évesen győzött, majd Pekingben (2008) megvédte címét. Londonban (2012) ő vitte az amerikai zászlót a megnyitón, a dobogóról azonban lecsúszott, a negyedik lett. Eredményei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az Egyesült Államok vívónagyhatalommá váljon, illetve egyre többen űzzék a sportágat a tengerentúlon.

Sergei Golubitsky (ukrán, 1971-)

Olimpiai ezüstérmes tőröző. Barcelonában (1992) egyéniben elért második helyét olimpián már nem tudta felülmúlni, 1997 és 1999 között viszont sorozatban háromszor lett világbajnok, és megválasztották a XX. század legjobb tőrözőjének. A páston igazi hangulatembernek számított, ha volt kedve a víváshoz, akkor álomszép tusokat adott, és nem lehetett legyőzni. Jelenleg az Egyesült Államokban él, ahol vívópengét tervezett, és “Életem a vívás” címmel a sportág talán legérdekesebb életrajzi könyvét írta meg hűen vázolva a többi között a szovjet sport nyolcvanas éveit.

Pavel Kolobkov (orosz, 1969-)

Olimpiai bajnok párbajtőröző. A Sydneyben (2000) egyéniben aratott siker mellett 1988 és 2004 között két ezüst- és három bronzérmet is nyert. Hét érmével vezeti a párbajtőrvívók egyéni világbajnoki eredményességi rangsorát. A hétből négy arany: 1993-ban és 1994-ben, majd 2002-ben és 2005-ben is győzött. Kétszeres Európa-bajnok. Ő volt a tavaly nyári londoni olimpián az orosz küldöttség vezetője.

Jean-François Lamour (francia, 1956-)

Kétszeres olimpiai bajnok kardozó. Egyéniben győzött Los Angelesben (1984), címét Szöulban (1988) is megvédte, majd Barcelonában (1992) bronzérmes lett, ezzel ő minden idők legeredményesebb egyéni kardvívó olimpikonja. (Korábban Fuchs Jenő, Kárpáti Rudolf és Viktor Krovopuskov duplázott egyéniben.) Csapatban 1984-ben ezüstérmet, nyolc évvel később bronzérmet szerzett. 1987-ben egyéni világbajnok lett. Legnagyobb eredményeit Szepesi László irányításával érte el. 2002 és 2004 között sportminiszter, majd 2007-ig a sportot is felügyelő ifjúsági miniszter. Idén februárban az ellenzéki UMP alelnökének választották.