Vívó Világbajnokság Budapest 2013

Olimpiai bajnokok

A vívásnak Magyarországon tágabb értelemben a XVI. századtól van hagyománya a magyar vitézek törökökkel szemben vívott ütközetei óta. A sportszerű vívás a XIX. század első évtizedeiben terjedt el. Az első szakintézményt, a 26 éven át működő Pesti Nemzeti Vívóintézetet 1825-ben alapították meg Széchenyi István javaslatára, Keglevich István kezdeményezésére. Az első magyar nyelvű vívószakkönyv 1839-ben jelent meg. Pozsonyban, Kolozsváron is alakultak vívóiskolák, a vívósport közvetlen előzményeinek pedig a vívóakadémiákat tekinthetjük a század közepétől.

Az első hazai sportegyesület, a Magyar Atlétikai Club (MAC) 1875-ben alakult meg, sportágai közé pedig a vívás is belekerült. Az 1880-as évektől a vívóakadémiákat a vívómesterek kihívásos versenyei váltották fel.
 
A század utolsó évtizedében egymás után érkeztek olasz mesterek Magyarországra, a könnyedebb olasz stílus pedig kiszorította a nehézkesebb, harcszerű magyar vívómodort.
 
Az első országos vívóakadémiát a MAC szervezte meg 1894-ben, 1897-be megalakult a MASZ (Magyar Atlétikai Szövetség) vívóosztálya, amely 1912-es kivált és megalakította a Magyar Vívó Szövetséget.
 
Az első országos bajnokságot férfi kard- és tőrvívásban 1900-ban, női tőrben 1928-ban, férfi párbajtőrben 1930-ban, női párbajtőrben 1988-ban, míg női kardban 1998-ban rendezték.
 
A vívás Magyarország legsikeresebb olimpiai sportága 35 arany-, 22 ezüst- és 26 bronzéremmel. A legeredményesebb hazai sportolók egyértelműen a kardvívók: Gerevich Aladár hét, Kovács Pál és Kárpáti Rudolf hat-hat olimpiai elsőséggel zárta pályafutását.
 
A negyedik újkori olimpiáig kellett várni az első magyar vívó-aranyérmekre: 1908-ban Fuchs Jenő egyéniben és a csapat tagjaként is nyert, innentől egyéniben 1964-ig minden egyéni kardvívó-aranyérmet magyar versenyző szerezte meg, a legutóbbi győzelem pedig Szilágyi Áron tavaly júliusi londoni elsősége volt.
 
A szakágak közül a férfi kard kiemelkedik, a párbajtőrözők az 1960-as, 70-es években aratták legnagyobb sikereiket. Női tőrben Elek Ilona és Rejtő Ildikó, párbajtőrben pedig Nagy Tímea nyert két-két olimpiai bajnoki aranyérmet.
 
A vívósport összesített olimpiai éremtáblázatán Magyarország a harmadik helyen áll Olaszország és Franciaország mögött.

Néhányan a legsikeresebb olimpikonok közül:

Elek Ilona (Budapest, 1907. május 17. – Budapest, 1988. július 24.)

Kétszeres olimpiai aranyérmes tőröző, a magyar sport első női olimpiai bajnoka. Zongoraművész szeretett volna lenni, de erről a vívás érdekében lemondott. 1936-ban, Berlinben szerzett egyéni címét 12 évvel később, Londonban is megvédte, majd Helsinkiben (1952) ezüstérmes lett. Hatszoros világbajnok, egyéniben 1951-ben, Stockholmban győzött.

Nagy Tímea (Budapest, 1970. augusztus 22. –)

A párbajtőrvívás kétszeres egyéni olimpiai bajnoka. Eleinte még inkább tőrben versenyzett, csak 1991-ben váltott át a párbajtőrvívásra. 1992-ben nyert először csapat-világbajnoki címet, és ezt pályafutása során még négyszer megismételte. 1996-ban az atlantai olimpián esélyesként indul, de be kellett érnie az ötödik hellyel. Legnagyobb sikereit egy-, illetve többgyermekes anyukaként aratta: 2000-ben Sydneyben, majd 2004-ben Athénban is olimpiai bajnoki címet szerzett, élete első egyéni világbajnoki aranyérmét pedig 2006-ban, 36 évesen nyerte.

Szekeres Pál (Budapest, 1964. szeptember 22. –)

Az egyetlen a világon, aki olimpiai és paralimpiai érmet is nyert. Szöulban (1988) a magyar tőrcsapattal bronzérmes lett, majd 26 évesen egy súlyos autóbaleset után kerekesszékbe kényszerült, de visszatért a pástra, és összesen hat érmet nyert paralimpiai játékokon: Barcelonában (1992) tőrben, Atlantában (1996) tőrben és kardban is aranyérmes, majd tőrben Sydneyben (2000), Athénban (2004) és Pekingben (2008) egyaránt bronzérmes lett. Számos más tisztsége mellett 2010 nyara óta sportért felelős helyettes államtitkár.

Kulcsár Győző (Budapest, 1940. október 18. –)

Hat olimpiai éremmel a legsikeresebb magyar párbajtőröző. Eleinte tőrözni kezdett, csak később tért át a párbajtőrvívásra. A magyar csapattal 1964-től három egymást követő alkalommal nyert olimpiai bajnoki címet (Tokióban, Mexikóvárosban és Münchenben), és 1968-ban az egyéni versenyen is győzött. A négy arany mellett két egyéni bronzot is begyűjtött Münchenben (1972) és Montrealban (1976). Edzőként többek között Nagy Tímea, Kulcsár Krisztián és Boczkó Gábor mestere lett, és évekig a párbajtőr-válogatott szövetségi kapitányaként is dolgozott. 2004-ben a Nemzet Sportolói közé választották, tavaly Prima Primissima-díjat kapott.

Kovács Pál (Debrecen, 1912. július 17. – Budapest, 1995. július 8.)

A világ egyik legeredményesebb vívója. 24 évesen, 1936-ban járt először olimpián, és Berlinből azonnal csapatarannyal tért haza. A második világháború után még négy nyári olimpián vett részt, pályafutása során összesen hat arany- és egy bronzérmet nyert. Helsinkiben (1952) csapatban és egyéniben is győzni tudott. Évekig a Magyar Vívó Szövetség elnöke, a Nemzetközi Vívó Szövetség alelnöke volt, 1985-ben Nemzetközi Fair Play életműdíjat kapott.

Kárpáti Rudolf (Budapest, 1920. július 17. – Budapest, 1999. február 1.)

Hatszoros olimpiai bajnok kardozó. Sikerült neki az, ami még a Gerevich-Kovács párosnak sem, hiszen négy csapataranya mellé két egyéni olimpiai bajnoki címet szerzett. Fuchs Jenő mellett ő az egyetlen, aki két olimpián (1956, 1960) a fegyvernem mindkét aranyérmét elhódította. A világbajnokságokon hét aranyérmet gyűjtött. Két és fél évtizeden át a Magyar Néphadsereg Központi Tisztiházának művészeti vezetője volt.

Gerevich Aladár (Jászberény, 1910. március 16. – Budapest, 1991. május 14.)

Hét olimpiai bajnoki címével Magyarország legeredményesebb sportolója. 1936 és 1960 között minden olimpián tagja volt az aranyérmes magyar kardcsapatnak, Londonban (1948) pedig az egyéni versenyt is megnyerte. Három évtizeden át edzőként dolgozott, olimpiai bronzérmes fia mellett tanítványa volt Horváth Zoltán olimpiai bajnok is. 1988-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Érdemrendjével tüntették ki. 1989-ben Nemzetközi Fair Play életműdíjat kapott.

Rejtő Ildikó (Budapest, 1937. május 11. –)

Kétszeres olimpiai bajnok tőröző. Tokióban (1964) egyéniben és csapatban is győzött. Tovább öt olimpiai érmet szerzett: csapatban három ezüstöt (1960, 1968, 1972) és egy bronzot (1976), egyéniben pedig Mexikóvárosban (1968) lett harmadik. Ötszörös világbajnok, egyéniben 1963-ban nyert, összesen 15 vb-érmével vezeti a magyar női tőrvívók rangsorát. Visszavonulása után az Újpest (1981–1987), majd a Honvéd (1987–) technikai vezetője lett. 1995-ben veterán Európa-bajnoki, 1999-ben veterán világbajnoki aranyérmet nyert. 2007 óta a Nemzet Sportolója.

Fenyvesi Csaba (Budapest, 1943. április 14. –)

Háromszoros olimpiai bajnok. Párbajtőrben Mexikóvárosban (1968) csapatban nyert, Münchenben (1972) pedig a csapatsiker mellett az egyéni versenyben is aranyérmes lett. Csapatban háromszoros világbajnok (1970, 1971, 1978). Tőrben is versenyzett, legjobb nemzetközi eredményét Münchenben érte el: negyedik lett az olimpiai csapat tagjaként. 1968-ban orvosi oklevelet szerzett, majd sebész szakorvosi vizsgát tett. Először a MÁV Kórház kórboncnokaként és alorvosaként dolgozott. 1974-től rákkutató sebész szakorvos és klinikai adjunktus. A többi között vendégkutatója volt egy virginai rákkutató intézetnek, 1994-ben pedig egy amerikai alapítvány rákkutató intézetének orvos-igazgatója lett.

Schmitt Pál (Budapest, 1942. május 13. –)

Kétszeres olimpiai bajnok párbajtőröző. Mexikóvárosban (1968) és Münchenben (1972) is a magyar csapat tagjaként szerzett aranyérmet. Szintén csapatban kétszeres világbajnok (1970, 1971). 1981-től 1983-ig a Népstadion és Intézményei (NSI) főigazgatója volt. 1983-tól a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) főtitkári tisztségét töltötte be, majd 1989-től 21 éven át a testület elnöke volt. 1983-ben beválasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagjai közé, 1991-ben a NOB végrehajtó bizottságának tagja lett, majd 1995-ben a szervezet alelnökévé választották. Négy év után távozott erről a posztról, a NOB protokollfőnöke lett. 1993-tól 1997-ig madridi, majd 1998-tól 2002-ig berni nagykövet volt. 2004-től 2010-ig néppárti európai parlamenti képviselő, 2009-től az EP alelnöke. 2010 tavaszán a Fidesz képviselőcsoportja a megalakuló Országgyűlés elnökének jelölte, május 14-én választották meg. 2010 júniusában a Fidesz és a KDNP parlamenti frakciója köztársasági elnöknek jelölte, majd meg is választotta a posztra. Az államfői hivatalt augusztus 6-én vette át, tisztségéről 2012. április 2-án mondott le. 2010 novemberétől a Magyar Olimpiai Bizottság tiszteletbeli elnöke.

Kamuti Jenő (Budapest, 1937. szeptember 17. –)

Kétszeres olimpiai ezüstérmes tőrvívásban. Mexikóvárosban (1968) és Münchenben (1972) is második lett az egyéni versenyben. 1957-ben világbajnoki címet szerzett csapatban. 1977-ben megkapta az UNESCO Fair Play-díját, 2000-től a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke. 1989 és 1998 között a Magyar Vívó Szövetség elnöke, 1992-től 1996-ig a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) főtitkári posztját töltötte be. 1996-tól 2005-ig az Európai Vívó Szövetség elnöke. 2005-tól 2008-ig a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára. 1963-ban orvosi diplomát szerzett, négy évvel később sebész szakorvosi vizsgát tett. A Semmelweis Kórház orvosa, majd a MÁV Kórház és Rendelőintézet osztályvezető sebész főorvosa, 1996-től 2001-ig kórházigazgató főorvosa volt.

Szabó Bence (Budapest, 1962. június 13. –)

Kétszeres olimpiai bajnok kardozó. Szöulban (1988) csapatban lett aranyérmes, majd Barcelonában (1992) egyéniben nyert, a csapattal ezüstérmet szerzett, ahogy négy évvel később Atlantában is. Szintén csapatban kétszeres világbajnok (1991, 1993). Az 1991-es bécsi Európa-bajnokságon egyéniben és csapatban is győzött. Még legnagyobb sikerei előtt, 1987-ben elvégezte a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát. Visszavonulása után az Újpest ügyvezető elnökévé választották, majd 1998 és 2001 között a klub elnöke volt. 1998-ig betöltötte az Újpest FC ügyvezetői posztját. 2001 márciusában a Magyar Vívószövetség felkérte a válogatott kard fegyvernemi menedzseri posztjára, majd 2001 decemberétől négy évig a magyar vívó-válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott. 2007 júniusában a venezuelai vívó-válogatott technikai igazgatójává nevezték ki, majd hazatért, és a Vasas edzője lett. 2011 márciusától a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) sportigazgatója lett, tavaly októberben pedig kinevezték a szervezet főtitkárának.

Szilágyi Áron (Budapest, 1990. január 14. –)

Olimpiai bajnok kardozó. A londoni olimpia (2012) első magyar aranyérmese korosztályos sikerei mellett 17 évesen tagja volt a szentpétervári világbajnokságon győztes magyar csapatnak, amellyel két évvel később, Antalyában bronzérmes lett. Európa-bajnoki bronzérmes (2011).